Sixth chapter

Az út csendben telt. Az biztos hogy nem szólok hozzá!
  - Na és mond, hogy állsz a fiúkkal? - kérdezi hirtelen. Hogy képzeli? Mit érdekli?
  - Mi közöd van hozzá? - rá sem nézek.
  - Mindig ilyen makacs vagy? - hangja kifejezéstelen. Ráemelem tekintetem. Csillogást vélek felfedezni benne. De nem vidámat. Talán.. Csalódottság? - Én mindent megpróbáltam hogy kedves legyek hozzád! És te.. Mi bajod van velem?
  - Elegem van! - üvöltöm rá, és minden gondolkodás nélkül elfutok.

Nem is figyeltem merre megyek, csak előre. Megláttam egy parkot, besétáltam és találtam egy padot, amit egy terebélyes fa bújtatott el. Leültem rá, lábaimat felhúztam, és átöleltem, fejemet ráhajtottam.
Mi üthetett belém? 
Hiszen semmi 'olyat' nem tett, ami miatt így kéne reagálnom rá. 
De vele sem stimmel valami, ha fogalmazhatok így. Az első pillanatban amikor találkoztam vele bunkó volt. Leordított, mert bementem a testvérem szobájába. Na jó, egy kicsit azért igaza volt, mert  nem kopogtam, de akkor is!
Aztán, megint egy seggfej volt, de legalább amikor elestem segített rajtam. Utána meg.. Bumm! Nem is akarok visszagondolni rá..
Mi a fene van velem? Mostanában olyan érzékeny vagyok...
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
  - Igen? - szóltam bele. Nem is figyeltem ki az, csak felvettem.
  - Te meg hol a fenében vagy? - rögtön felismertem. Hangja idegességtől, és aggodalomtól csengett. Gondolkodás nélkül kinyomtam.
Újabb okos lépés tőlem.
  - Brooklyn? - hallottam meg egy hangot. Arcára néztem, s tekintetem egy  barna szempárba ütközött. Nagyon ismerős, de nem tudom hová tenni..
  - Öhm.. Szia.
  - Te meg mit keresel itt.. egyedül? - néz rám furcsán. Megvontam vállamat. - Ó, és jobban van a bokád?
  - Daniel!  - hasított belém a felismerés. Mosolyogva mondtam ki nevét, kicsit hangosabban mint ahogy akartam. - Igen, persze, semmi bajom sincs! És te hogy vagy?
  - Hát.. - ült le mellém - Köszönöm szépen, jól.
  - Remek! - még csak most vettem észre milyen szép is a szeme.
  - Brook! - kiált fel valaki előttünk. Jaj, ne! - Most azonnal velem kell jönnöd! - ragadta meg karomat, majd felhúzott. Még alkalmam sem volt elköszönni Danieltől. Hmm.. Ismerős helyzet. - Ezt mégis hogy képzelted? És ha bajod esik?
Nem válaszoltam. Csak némán sétáltunk egymás mellett. Hirtelen megfogta a kezemet.
  - Tudod.. Én.. Aggódtam érted.. - halkan mondta - Mi ütött beléd? - kérdezte, mire elhúzódtam tőle.
  - Ezt én is tudni szeretném - válaszoltam egyszerűen.
  - Viszont enned kell. Úgyhogy most elmegyünk egy Starbucksba!

**

Gyorsan eltelt az idő, és mire észbe kaptam már éppen ideje volt elkezdenem készülődni.
Még tegnap kikészítettem mit fogok ma felvenni. Megragadtam a ruhákat, és elindultam a fürdőszobába.
Letusoltam, és hajat mostam.
Miután elkészültem, megszárítottam hajamat és kivasaltam, majd magamra kapkodtam a darabokat. Igazán kihívó szettet  választottam. Egy fekete, Arctic Monkeys feliratú crop-top, egy koptatott-szaggatott magas derekú rövidnadrág egy fekete hálóharisnyával, és a kedvenc bordó bakancsom. Ebben érzem magamat jól, felszabadultan.
Arcomra egy kevés alapozót vittem, és egy visszafogott fekete füstös sminket készítettem el. Ajkaimat piros rúzzsal festettem ki.
Az egészalakos tükörben elégedetten néztem a végeredményt. Ekkor csöngettek.
Sietve felkapkodtam a cuccaimat, és már ajtót is nyitottam.
  - Wow, húgi! Ma nagyon oda kell rád figyelnem, úgy érzem - mondta elismerően bátyám, én pedig megütögettem vállát.
Kulcsra zártam az ajtót, és elindultunk a kijárathoz.
  - Harry lent vár - mondta Matt menet közben. Ki az a Harry?
  - Azt hittem csak ketten megyünk - mondtam csalódottan. És akkor megérkeztünk.. A Göndör ott állt. Ezek szerint a neve Harry..
Egy fekete Arctic Monkeys logós póló, egy ugyanilyen színű bőrkabát, egy fekete csőnadrág és az enyémhez hasonló bordó bakancs.  Ő is végigmért, éppen úgy ahogyan én is őt. Tekintetünk egyszerre találkozott. Teljesen elmerültem abban a csodálatos zöld szempárban.  Alsó ajkát teljesen beharapta.
  - Esetleg.. indulhatnánk? - kapkodta tekintetét Matt Göndör és köztem. Cseppet elvörösödtem.


Egy nagyobb bárban volt a koncert.. Igazából nem is olyan volt mint egy koncert, inkább mint egy fellépés egy nagy és híres szórakozóhelyen. Az egyik szélen egy óriási bár húzódott, a másikon egy színpad. Sok sok ember táncolt egymás hegyén-hátán, és a  színpad melletti hangszórókból üvöltött a zene. Az egész épületet neonfények világították.
  - Biztosan jó helyre jöttünk? - kérdezem Mattet.
  - Igen. Ez direkt ilyen.
  - Nem jössz velem inni? - kérdezi Göndör, akinek már a teljes nevét is tudom. Harry. Harry Styles.
  - Oké.. Matt.. Itt maradsz? - fordulok bátyám felé, de ő már egy szőke szilikoncicissel van elfoglalva.. Tipikus..
Harry megfogta a kezemet, és elvezetett a bárhoz. Amikor odaértünk, és elengedett perszelő égetést éreztem ujjai helyén.
  - Mit kérsz? - kérdezte a pultos.
  - Legyen meglepetés - kacsintottam a srácra. Göndör megköszörülte mellettem a torkát. 
 A keserű folyadék égette a torkomat.
  - Mond, lenyugodtál? - kérdezte  hirtelen.
  - Még egyet.. Mindkettőnknek - válasz helyett csak ittam. Ittunk.

Már a hetedik kőrnél voltunk, amikor meghallottam Alex Turner hangját.
  - Gyere, menjünk táncolni - húztam fel Harryt.
Dőlöngélve elindultunk a terem közepére.
Egyszer csak  valaki hátulról meglökött, és egyenesen Göndör karjaiba zuhantam. Mindketten felnevettünk, és egy hajszálnyira egymástól kezdtünk el táncolni.
  - "Well, are you mine? Are you mine tomorrow? Are you mine? Or just mine tonight? Are you mine? Are you mine? Mine?" - kezdte suttogva énekelni a fülembe göndör hajú, zöld szemű táncpartnerem a refrént. Elnevettem magamat és apró puszit hintettem fülcimpájára.
  - "I just wanna hear you say you got me baby, Are you mine?" - éneklem én is neki.
Homlokunkat egymásnak döntjük. Számon érzem forró levegővételeit. Karjait csípőmre helyezi, s olyan közel húz magához, hogy egy hajszál nem férne el köztünk. Ajkaink közelednek. Igazából nem is tudom hogy ő csókolt e meg engem, vagy én őt, de ez ebben a pillanatban nem számított.

***

Kínzón hasított fejembe a fájás. Felültem. Körülnéztem. Egy teljes ismeretlen szoba. Hogy kerültem ide? Hol vagyok?
Aztán magam mellé pillantottam, és megláttam a békésen szundító Göndört.
Várjunk, mi?  Ez..
Ugye nem.. Csak egyféleképpen bizonyosodhatom meg. Felhúztam a takarót, hogy megnézzem hogy van e rajtam ruha.. De.. nem volt..
ÚRISTEN, MIT MŰVELHETTÜNK?