Second chapter

  "Meglepő" módon testvéremet most is megfigyelték a csajok. És, mint általában az lenni is szokott, ő nyugodtan flörtölgetett velük, miközben én, ott szenvedtem a kínzó melegben, egy idegennel, akit most látok életemben először, és úgy néz rám (már amikor hajlandó rám emelni tekintetét) mint akit nyomban lemészárol. Hát oké, kösz Matty.
  -Hé - hallom meg hirtelen, nagy duzzogásaim közepette bunkóka hangját. Felé fordítom tekintetem, majd a következő amire feleszmélek, hogy intim kapcsolatba léptem a járdával, és egy nyilalló fájdalom a bal bokámba.
  -Elnézést, bocsánat, én... én.. -hallottam dadogást magam mellől (a földről) mire egy nagy kéz megpróbált felsegíteni.
Hát.. nem úgy sült el mint ahogy azt tervezte.. visszaestem a földre, ugyanis még jobban fájt a lábam. Remek!
Mellettem a földről feltápászkodott egy alacsony, szőke hajú fiú, meleg barna, aggódó szempárral.
  -Bocsánat, nem direkt volt!
  -Ugyan, semmi baj - mosolyogtam rá kedvesen.
  -Dehogy nem baj! Most hogy viszlek haza? - morgott mellettünk az idegen. Most jobban fel tudtam mérni. Göndör, dús és gesztenyebarna haja össze-vissza állt. Gödröcskéi voltak. Kíváncsi vagyok, hogy milyen, ha mosolyog. Pirosos rózsaszínes színben pompáztak telt ajkai. Magas, szálkás alkatával magasodott felém. Egy fekete, csőnadrágot viselt, egy szürke pólóval. Szemébe néztem. Teljesen érzelemmentes volt. Semmit nem lehetett kiolvasni belőle ; idegesség, aggodalom, harag.. Semmi.. Rám nézett. Valószínűleg túl sokáig bámultam.  -Ugyanis drága bátyád lelépett egy szőke csajjal - teljesen normális hangnemben mondta.
  -S-segítek! - dadogta a másik idegen, aztán átkarolta a derekam, és menyasszonyfogásban vitt tovább.
Zavartan rá mosolyogtam, mivel nem tudtam mivel nyugtázni tettét.. Vagyis, igen, mivel nekem jött, és valószínűleg kiment miatta a bokám, de akkor sem kellett volna így megragadnia.
  -Daniel Harris vagyok.
  -Én Brooklyn Hayes.
  -Én meg nem hagyom hogy ezt csináld - vágott közbe idegesen a Göndör, aztán kikapott a kezéből, majd sietős léptekkel ment a másik irányba. Szegény srác csak bámult mögöttünk.






Mentünk - azaz ő ment, én "utaztam" karjai között - már egy ideje. Persze szótlanul.
  -Tudod egyáltalán hogy merre megyünk? - kérdeztem, mivel olyan utakon mentünk, ahol még életemben nem voltam ;  ezt elnézve, ő sem.
  -Persze!



**

Az ágyamban ébredtem.
Gyorsan felültem és körülnéztem. Sam ágyán a Göndört véltem felfedezni, ahogy engem bámul.
  -Te mit keresel itt?

Először is..
Nagyon örülök a blogomon a negatív kritikának, ami igazából, egy névtelenül nyomott "nem tetszik".
Ilyenkor arra szeretnélek titeket kérni, hogy kommentben írjátok meg, hogy mi nem tetszik, mert akkor tudnék rajta változtatni..
Ez a rész kissé rövid, és gyér lett, de remélem azért tetszett! Mx

First chapter

  -Hé Brooklyn, indulni kéne! -üvölt fel bátyám a szobámba.
  -Menj el te egyedül, még fel sem öltöztem! -válaszoltam idegesen.
  -Rendben, lustaságok királynője - hallottam hangján hogy mosolyog. Én csak szemet forgattam.
Holnap utazunk testvéremmel, Mattel, Londonba, egy egyetemi kollégiumba.  Ez lesz az első évem, neki viszont a harmadik. Rettentően izgulok minden miatt.. Milyen lesz a szobatársam? Kik lesznek a tanáraim?


Éppen egy teát készítettem magamnak, mikor testvérem megérkezett két londoni repülőjeggyel a kezében.
  -Jó híreim vannak! - villantotta rám széles mosolyát.
  -Na mik? - kérdeztem szórakozottan
  -Sikerült  elintéznem hogy egymással szemben legyenek a szobáink a koleszban!
  -És ezt hogy sikerült? Kit fizettél le? - ráncoltam szemöldökeim.
  -Titok - kacsintott rám,  majd felnevettem. - Én a helyedben elmennék pakolni, mert reggel korán megyünk, nem szeretnék rád várakozni.
Kiittam az utolsó cseppet is bögrémből, majd felálltam a fotelből és felsétáltam a szobámba.
Előkotortam bőröndjeimet, táskáimat, majd elkezdtem szelektálni, a "kell" és a "nem kell" dolgokat.
Egész gyorsan elszaladt az idő, miközben pakolásztam, és elmélkedtem. Jól ismerem már egy ideje kedves bátyámat, ezért tudom hogy kevés olyan nap lesz mikor "otthon" találom.
  -Drágám, elkészült a vacsora! - hallottam meg édesanyám nyugtató hangját.
  -Megyek! - tudom hogy meg kell becsülnöm, mert ez lesz az utolsó étkezés, amit így négyesben, együtt tölthetünk, egy darabig.

**

Megrezzentem, telefonomon beállított ébresztő hirtelen jött, éles hangja miatt. Gyorsan kinyomtam. Redőnyömön halvány csíkokban szűrődtek be, a felkelő nap sugarai.
Elmentem a fürdőszobába elfogadható külsőt varázsolni magamnak némi smink segítségével. Sosem viszem túlzásba, mint ahogy most sem tettem. Kevés korrektort vittem fel szem alatti karikáimra, vékony tusvonalat húztam szempilláim töve felé, majd spiráloztam. Ajkaimra egy halvány pirosan színezett ajakápolót vittem fel. Világosbarna hajamat hullámokban engedtem vállaimra omlani.
Egy egyszerű szettet választottam magamnak, ami egy fehér "BAD" feliratú topból, egy fekete csőnadrágból és egy vékony, fekete dzsekiből állt.
Gyorsan magamra kapkodtam az említett darabokat, majd siettem le az indulásra készen.
Bepakoltuk a kocsiba a csomagokat és elindultunk.
A reptéren szüleinktől  könnyes búcsút vettünk, és felszálltunk a gépre.
Mattel megfelelő helyet találtunk magunknak, és az ablakból integettünk kísérőinknek, igaz tudtuk hogy nem látnak olyan távolról, de a szándék a lényeg.


  -Brooklyn, megérkeztünk - keltett bátyám.
Végigaludtam az utat, ami nem meglepő, főleg tőlem nem.
Leszálltunk a gépről, majd hívtunk egy taxit, ami a kollégiumhoz visz minket.
Még a járműből telefonáltam anyának, hogy minden rendben.
Amint odaértünk, Matt kifizette az utat, kivettük méretes csomagjainkat és elsétáltunk a portához. Egy 30-40 év körüli férfi ült ott. Bátyám megkérdezte a szobák számát, majd elcipekedtünk oda.
  -Nem izgulsz? -kérdezem őt feszülten.
  -Dehogy húgi! Miért kéne?
  -Hát.. például hogy milyen szobatársat kapsz, és hogy..hogy.. -dadogtam.
  -Ugyan! Ha szerencsém van, nem egy faszkalap lesz! Ennyi az egész - kuncogott.
Benyitottam az immáron agyonizgult szobámba. Két ágyas volt. Az egyiken egy csinos, "vadóc" kinézetű lány ült, és nyomkodta telefonját.
Amint észrevette hogy nincs egyedül, hatalmas mosollyal arcán ölelt meg és mutatkozott be.
  -Samantha Parker vagyok, nyugodtan szólíts Samnek.
  -Brooklyn Hayes, örülök a találkozásnak - mosolyogtam zavartan a hirtelen jött gesztusa miatt.
  -Na én mentem, később még összefutunk!
Remek! A szobatársam valószínűleg egy hasonló személyiségű csaj, mint a bátyám. A tipikus bulizós fajta.

Gondosan pakoltam cuccaimat a szobámba, majd átöltöztem, mivel elég meleg lett az idő. Hajamat egy laza kontyba kötöttem.
Mindenféle gondolkodás nélkül átmentem bátyám szobájába, gondoltam elmehenénk városnézésre, vagy valami..
Mikor kopogás nélkül kinyitottam ajtaját, egy szürke pólóval szemeztem.
Néztem még egy darabig, majd megemeltem fejemet, hogy a tulajdonosára nézhessek. A zöld majd' összes árnyalatát véltem felfedezni egy tekintetben..
  -Mit képzelsz magadról, hogy bejössz egy idegen szobájába, kopogás nélkül? - förmedt rám a srác.
  -Hagyd csak, a húgom az - szólalt meg (végre) bátyám.
Az idegen felől (aki nagy valószínűséggel Matt szobatársa), hallottam még egy morgást, majd kiment a helyiségből.
   -Ez aztán bunkó volt! - mondtam neki felháborodva.
  -Hagyd csak, Ő ilyen...


Beszélgettem még testvéremmel, és éppen indulni akartunk a városnézésre, mikor Mr. Bunkó megjelent.
  -Hé, Hazz! Nem jössz velünk megnézni Londont? - kérdezte Matt.
  -De, végülis mit vesztek - válaszolt lazán, én meg fortyogtam a dühtől.

Gyalog indultunk a nagy hőségben. Matt és az idegen együtt sétáltak elől, én meg csendben kullogtam mögöttük.

Nos, ez egy kicsit 'lájtos' rész lett, de szerintem elsőnek elmegy. 
Később több fordulat lesz, izgalmasabb lesz.
Remélem azért ez is tetszett. Mx

Prologue

Mint általában, ma is magányosan, magamba roskadva sétáltam London utcáin, néhány ruhát vásárolgatva Destinynek. Túlságosan is fáradt vagyok.
Hogy mibe fáradtam bele? Az életbe. Minden túl monoton, túl szürke.
  - Hé Brook - rántott ki gondolataimból egy ismerős hang. Szívem összeszorult a nevem hallatán. Nagyon rég nem hívtak így. Fájt.
  - Szia, Daniel - fordultam meg, s magamra erőltettem egy műmosolyt, igaz sírni lett volna kedvem. Nem láthatnak megtörve. Még egyszer nem.
  - Hogy vagytok? - kérdezte egy halvány mosoly kíséretével.
  - Megvagyunk. Tudod, csak a szokásos - vonogattam vállaim - És te.. Hogy kerültél vissza Londonba?
  - Szabink van. Vagy inkább betegszabadság. Jen összeszedett valamit. Én meg.. gondoltam visszajövök felidézni a régi emlékeket, és persze meglátogatni titeket.
  - Na és hogy megy a forgatás? - érdeklődtem. Valamivel el kell terelnem a témát az emlékekről, mert tényleg elsírom magam.
  - Elég jól, már az utolsó jeleneteknél tartunk. Tipikus hepi-end.
  - Bárcsak nekem is lenne olyanom.. - a szavak maguktól jöttek. Nem akartam kimondani.
  - Én.. sajnálom.. - motyogta, majd magához húzott és megölelt.
Ott álltunk ketten, mint régi jó barátok. Mások jókedvűen nevetnek az egyetemes emlékeiken, míg mi egymás kabátját áztatjuk előtörő könnyeinkkel.
 

Chapters

0.0
1st
2nd
3rd