Első díjam

Szabályok:

-Köszönd meg a díjat, akitől kaptad

-Írj 10 dolgot magadról

-Válaszolj 10 kérdésre

-Írj 10 kérdést

-Küldd tovább 10 embernek


Nagyon nagyon szépen köszönöm a díjat Bianka Kovácsnak!



Írj 10 dolgot magadról:

• 3 éves korom óta néptáncolok
• óvoda óta tanulom az angol nyelvet
• imádom a horror, thriller és akció filmeket
• a rock, punk és alternative zenéket szeretem a legjobban
• a(z) One Direction az egyetlen popbanda akit szeretek
• a(z) 1D mellet a kedvenc bandáim között ott van az Arctic Monkeys, a Nirvana, a The Pretty Reckless és még sorolhatnám
• tumblr all day, tumblr all night
• a világ legjobb sorozata az American Horror Story
• Az Éhezők Viadala, A Beavatott és Az Útvesztő jelenleg a kedvenc filmem 
• a blog mellett még írok egy AHS fanfic szerű 'dolgot', amiből még csak a prológus került fel, de dolgozom rajta, címe : American Horror Blog  

Válaszolj 10 kérdésre:

 - Melyik a kedvenc országod? ~Anglia.
- Mi a legnagyobb álmod? ~Ezt inkább nem írnám le, mert ez egy személyes téma.
- Miért kezdtél bele a blog írásba? ~Igazán? Nem tudom.. Csak jött.
- Mi a hobbid? ~Blogolás.
- Voltál már bármilyen koncerten? ~Igen, voltam.
- Életed legnagyobb szerelmének monogrammja? ~Ez a mai világban eléggé szürreálisan hangzik, (főleg az én korosztályomtól) de nincs "életem legnagyobb szerelme". Fiatal vagyok, és még bármi történhet.
- Mennyire vagy perverz? ~Őszintén? Elmegy..
- Ki a legfontosabb személy az életedben? ~A szüleim és a legjobb barátnőm.
- Történt már olyan dolog az életedben, amit legszívesebben elfelejtenél? ~Mindenkivel történt már ilyen, én sem vagyok kivétel.
- Kedvenc blog? ~Nincs kimondottan kedvenc, mindenfélét olvasgatok, és mindegyikben a sok jó mellett rossz 'tulajdonságok' is vannak. De ha muszáj választani, akkor a Born To Diet mondanám.



Írj 10 kérdést:

1. Hogyan viszonyulsz a régi zenékhez? (pl.: Nirvana, Beatles, Guns n' Roses stb.)
2. Milyen műfajú zenéket szeretsz?
3. Nézel sorozatot/kat?
4. Szereted a fekete színt?
5. Milyen színek harmonizálnak a stílusodban?
6. Hány blogod volt eddig?
7. Van a környezetedben olyan személy akit legszívesebben megfujtanál, de mégsem?
8. Mennyire vagy életvidám?
9. Elítéled a homoszexuális embereket?
10. Van fogadalmad 2015-re?

 10 ember akinek küldöm:
Secrets of my dreams 
Én 14, Ő meg Harry Styles 
Enemies
Moulin Rouge (fordítás) 
Blood Alliance 
Endless Love
F*ck you modest! 
Fogadom 
Born To Die 
A rendszer  


 

Új fejléc - KÖSZÖNÖM!

Köszönöm ezt a csodaszép fejlécet Alexa Taylornek! Nagyon nagyon tetszik!
Egyébként, neki is vannak Harrys blogai, nézzetek be hozzá : Enemies, Everything is chnanging.

Seventh chapter

*2 hónappal később*

Sosem gondoltam volna hogy ilyen kemény az egyetem. Minden energiámat a tanulásba töltöm, nincs időm szórakozni, filmeket nézni, sorozatozni, olvasni..
Teljesen kifordultam a régi önmagamból. Gimiben mindig 3-as volt az átlagom, negyedik végén húztam bele, akkor se tökéletesre. Most pedig minden dolgozatomon maximális pontszámokat érek el. Hogy ez megéri-e nekem?
Egyenlőre nem tudom. Talán egy négyes átlaggal is megelégednék. Sőt.. Biztos.
Igen, itt áll a kérdés : akkor miért hajtom magamat ennyire?
Igazából, erről szó sincs. Pusztán annyi az egész - igaz ezt még magamnak sem vallottam be, de - magányos vagyok. Unatkozom. Nincs mit csinálnom. Nincs itt nekem semmi/senki.

Hogy mi történt ebben a - majdnem - két hónapban?
FELFORDULÁS! Csupa nagy betűvel.
Hol is kezdjem.. Harry! Igen!
Nos, nem feküdtünk le.  Viszont, arra egyikünk sem emlékszik hogy mi történt a bárban. Vajon csókolóztunk? Táncoltunk? Élveztük?
Az az utolsó emlékezetem arról az estéről, hogy a pultnál ültünk, aztán meghallottam Alex Turner hangját.. És sötétség.
Állítólag a bátyám - aki akkorra már a sárgaföldig is leitta magát - hívott nekünk egy taxit,ami elvitt minket egy hotelhez, ahova nem tudom hogy jutottunk be.
És hogy miért feküdtem a Göndör mellett meztelenül? Ez már tényleg a részegség titka.
Erről ennyit. A lényeg, hogy semmi sem történt köztünk.
És hogy azóta mi van velünk?
Semmi. A szó szoros értelmében semmi. A nagy semmi.
Ez az igen 'érdekes' (ha fogalmazhatok így) és rejtélyes éjszaka után összesen 5 napig beszéltünk. Akkor is csak mondatokat, amikben próbáltunk visszaemlékezni.
Látványosan kerül engem. Vagy.. lehet nem is foglalkozik velem, és úgy tesz mintha nem is történt volna köztünk semmi? Mert igazából nem is volt köztünk semmi, soha. Esetleg, rosszabb esetben már tényleg elfelejtett engem. Áhh, ez baromság, nem ilyen hülye!
Én meg.. inkább próbálok nem foglalkozni vele. Így könnyebb lesz..

És mi van Mattyvel, a bátyámmal?
Káosz. Vagyis.. Ő jelenleg élete legvidámabb, legrózsaszínebb, legnyálasabb szakaszát éli meg. Még azon az estén, találkozott egy szőke plázacica csajjal. Semmiben sem tűnik ki a többi közül, őt mégis megfogta valami benne.
Sosem értettem a szerelmeseket.
Szóval, Matt most Jennifernél, a húsz méteres műkörmű platina szőke csaj villája, és a koleszos szoba között őrlődik. Egyik héten itt, egyik héten ott. Persze, azért nagy néha engem is meglátogat. Régen ez nem így volt.. Hiányzik.. 

És végre.. Végre, megtudtam valamit - hajdani - szobatársnőmről.
New Yorkból jött ide tanulni. Amikor 13 éves volt a szülei elváltak. Pár évvel később az édesapja meghalt tüdőrákban, az édesanyja meg hozzáment egy pénzes pasihoz.
Imád sorozatokat nézni, és ki sem lehet rángatni a plázából. Egyszer én is elmentem vele. Igazából jó fej csaj. Nagyon sok haverja van.
És mint nemrég kiderült.. A másik nemhez vonzódik, azaz leszbikus.  Nekem ezzel semmi bajom, meg is mondtam neki.
Egy buliban összeszedett valami csajt, aki ebben a kollégiumban lakik, és hozzáköltözött.

****

Szokásosan reggel hatkor szólt az ébresztőm a telefonomból.
Megdörgöltem szemeimet, és az ablakra néztem. Nem szűrődött be napfény a redőny rácsain keresztül. Teljes sötétség borította a szobát. Végül is, október végénél járunk. Hihetetlen hogy ez még csak most tűnt fel nekem!
Előszedtem néhány ruhadarabot, és elindultam velük a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán felöltöztem. Halványpiros ajakápolót kentem számra, szememet vékonyan kihúztam, és spiráloztam. Hajamat kifésültem és az  egyenesen fürtöket hagytam vállaimra  omolni.
Elővettem telefonomat, és megláttam hogy még csak 7 óra, tehát van időm elszaladni Starbucksba, úgysincs olyan messze.

Visszafelé már egy gőzölgő papírpohárból kortyolászva mentem, amikor találkoztam Danielell. Amint kiderült, ő is az osztálytársam, aminek persze örültem.
  - Szia! - köszöntem vidáman.
  - Jó reggelt. Látom te sem tudtál aludni.
  - Hát, én mindig ilyenkor kelek - vontam meg vállamat.
  - Milyen órával is kezdünk?
  - Tanácsadásival - forgattam meg szemeimet. A tanácsadási óra olyan mint gimiben az osztályfőnöki. Mindig beszélgetünk, és gyerekes játékokat, feladatokat csinálunk. A többiek szeretik, de nekem nem igazán tartozik a kedvenceim közé.
Beszélgetve sétáltunk tovább pár perces utunkon, amíg el nem érkeztünk az egyetem épületéhez. Felmentünk az adott teremhez, és helyet foglaltunk.  Eléggé elhúztuk az időt, mert pár perccel utánunk érkezett a tanárnő, Mrs Good.
  - Sziasztok, a mai órán egy 48 órás, amolyan "tesztet" fogtok majd elkezdeni. De mindenek előtt Egyes és Kettes csoportra osztom az osztályt.
Mrs Good  elkezdte beosztani a hallgatókat.
  - Nos, aki az egyes csapathoz tartozik, az kérem fáradjon ide.
Én is ehhez a csoporthoz tartozom, ezért odamentem hozzá. Elvett egy dobozkát az asztaláról, s megrázta.
  - Mindenki fog húzni egy nevet ebből a dobozból. A Kettes csoportbeli tanulók nevei vannak benne. Akit kihúztál az lesz a párod. Szóval, a feladat a következő ; Kettesek, vegyetek el az asztalról egy kék kendőt. Aki kihúz titeket, rá kell kötnötök ezt a szemükre, és 24 óra múlva vehetitek csak le róluk. Ebben a 24 órában ti irányítjátok őket, rátok vannak bízva, azaz össze vagytok kötve. A következő 24 órában, úgymond szerepet cseréltek, és átkötitek a másikra a kendőt. Ez amolyan bizalomerősítő gyakorlat. Értve vagyok?
Most pedig elindult előttünk a dobozzal, és húzni kellett. Nagyon-nagyon remélem hogy Danielt, esetleg Samet húzom!
Elém ért, és gyorsan belenyúltam, s az első papírdarabot ami a kezem ügyébe került nyitottam ki. "Kissé" izgultam. Remegő kezeim közt volt a fecni, féltem megnézni.
Végül szétnyitottam, és úgy éreztem ereimben megfagy a vér, s szívem egy percre leáll. Gondolkodás nélkül ránéztem, s Ő is rám. Tekintetünk találkozott. Harry Styles.

Utólag is boldog karácsonyt minden olvasómnak, így a két ünnep között. Remélem sok ajándékot kaptatok, és jól telt az ünnep!
Azt pedig végtelenül sajnálom hogy ilyen sokáig nem volt új rész, de hihetetlen gyorsan telik a szünet, és ki kell pihennem magamat, de mint azt már olvashattátok elkészült az új rész, és remélem tetszett! Kommentben írjátok meg! Mx

Sixth chapter

Az út csendben telt. Az biztos hogy nem szólok hozzá!
  - Na és mond, hogy állsz a fiúkkal? - kérdezi hirtelen. Hogy képzeli? Mit érdekli?
  - Mi közöd van hozzá? - rá sem nézek.
  - Mindig ilyen makacs vagy? - hangja kifejezéstelen. Ráemelem tekintetem. Csillogást vélek felfedezni benne. De nem vidámat. Talán.. Csalódottság? - Én mindent megpróbáltam hogy kedves legyek hozzád! És te.. Mi bajod van velem?
  - Elegem van! - üvöltöm rá, és minden gondolkodás nélkül elfutok.

Nem is figyeltem merre megyek, csak előre. Megláttam egy parkot, besétáltam és találtam egy padot, amit egy terebélyes fa bújtatott el. Leültem rá, lábaimat felhúztam, és átöleltem, fejemet ráhajtottam.
Mi üthetett belém? 
Hiszen semmi 'olyat' nem tett, ami miatt így kéne reagálnom rá. 
De vele sem stimmel valami, ha fogalmazhatok így. Az első pillanatban amikor találkoztam vele bunkó volt. Leordított, mert bementem a testvérem szobájába. Na jó, egy kicsit azért igaza volt, mert  nem kopogtam, de akkor is!
Aztán, megint egy seggfej volt, de legalább amikor elestem segített rajtam. Utána meg.. Bumm! Nem is akarok visszagondolni rá..
Mi a fene van velem? Mostanában olyan érzékeny vagyok...
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
  - Igen? - szóltam bele. Nem is figyeltem ki az, csak felvettem.
  - Te meg hol a fenében vagy? - rögtön felismertem. Hangja idegességtől, és aggodalomtól csengett. Gondolkodás nélkül kinyomtam.
Újabb okos lépés tőlem.
  - Brooklyn? - hallottam meg egy hangot. Arcára néztem, s tekintetem egy  barna szempárba ütközött. Nagyon ismerős, de nem tudom hová tenni..
  - Öhm.. Szia.
  - Te meg mit keresel itt.. egyedül? - néz rám furcsán. Megvontam vállamat. - Ó, és jobban van a bokád?
  - Daniel!  - hasított belém a felismerés. Mosolyogva mondtam ki nevét, kicsit hangosabban mint ahogy akartam. - Igen, persze, semmi bajom sincs! És te hogy vagy?
  - Hát.. - ült le mellém - Köszönöm szépen, jól.
  - Remek! - még csak most vettem észre milyen szép is a szeme.
  - Brook! - kiált fel valaki előttünk. Jaj, ne! - Most azonnal velem kell jönnöd! - ragadta meg karomat, majd felhúzott. Még alkalmam sem volt elköszönni Danieltől. Hmm.. Ismerős helyzet. - Ezt mégis hogy képzelted? És ha bajod esik?
Nem válaszoltam. Csak némán sétáltunk egymás mellett. Hirtelen megfogta a kezemet.
  - Tudod.. Én.. Aggódtam érted.. - halkan mondta - Mi ütött beléd? - kérdezte, mire elhúzódtam tőle.
  - Ezt én is tudni szeretném - válaszoltam egyszerűen.
  - Viszont enned kell. Úgyhogy most elmegyünk egy Starbucksba!

**

Gyorsan eltelt az idő, és mire észbe kaptam már éppen ideje volt elkezdenem készülődni.
Még tegnap kikészítettem mit fogok ma felvenni. Megragadtam a ruhákat, és elindultam a fürdőszobába.
Letusoltam, és hajat mostam.
Miután elkészültem, megszárítottam hajamat és kivasaltam, majd magamra kapkodtam a darabokat. Igazán kihívó szettet  választottam. Egy fekete, Arctic Monkeys feliratú crop-top, egy koptatott-szaggatott magas derekú rövidnadrág egy fekete hálóharisnyával, és a kedvenc bordó bakancsom. Ebben érzem magamat jól, felszabadultan.
Arcomra egy kevés alapozót vittem, és egy visszafogott fekete füstös sminket készítettem el. Ajkaimat piros rúzzsal festettem ki.
Az egészalakos tükörben elégedetten néztem a végeredményt. Ekkor csöngettek.
Sietve felkapkodtam a cuccaimat, és már ajtót is nyitottam.
  - Wow, húgi! Ma nagyon oda kell rád figyelnem, úgy érzem - mondta elismerően bátyám, én pedig megütögettem vállát.
Kulcsra zártam az ajtót, és elindultunk a kijárathoz.
  - Harry lent vár - mondta Matt menet közben. Ki az a Harry?
  - Azt hittem csak ketten megyünk - mondtam csalódottan. És akkor megérkeztünk.. A Göndör ott állt. Ezek szerint a neve Harry..
Egy fekete Arctic Monkeys logós póló, egy ugyanilyen színű bőrkabát, egy fekete csőnadrág és az enyémhez hasonló bordó bakancs.  Ő is végigmért, éppen úgy ahogyan én is őt. Tekintetünk egyszerre találkozott. Teljesen elmerültem abban a csodálatos zöld szempárban.  Alsó ajkát teljesen beharapta.
  - Esetleg.. indulhatnánk? - kapkodta tekintetét Matt Göndör és köztem. Cseppet elvörösödtem.


Egy nagyobb bárban volt a koncert.. Igazából nem is olyan volt mint egy koncert, inkább mint egy fellépés egy nagy és híres szórakozóhelyen. Az egyik szélen egy óriási bár húzódott, a másikon egy színpad. Sok sok ember táncolt egymás hegyén-hátán, és a  színpad melletti hangszórókból üvöltött a zene. Az egész épületet neonfények világították.
  - Biztosan jó helyre jöttünk? - kérdezem Mattet.
  - Igen. Ez direkt ilyen.
  - Nem jössz velem inni? - kérdezi Göndör, akinek már a teljes nevét is tudom. Harry. Harry Styles.
  - Oké.. Matt.. Itt maradsz? - fordulok bátyám felé, de ő már egy szőke szilikoncicissel van elfoglalva.. Tipikus..
Harry megfogta a kezemet, és elvezetett a bárhoz. Amikor odaértünk, és elengedett perszelő égetést éreztem ujjai helyén.
  - Mit kérsz? - kérdezte a pultos.
  - Legyen meglepetés - kacsintottam a srácra. Göndör megköszörülte mellettem a torkát. 
 A keserű folyadék égette a torkomat.
  - Mond, lenyugodtál? - kérdezte  hirtelen.
  - Még egyet.. Mindkettőnknek - válasz helyett csak ittam. Ittunk.

Már a hetedik kőrnél voltunk, amikor meghallottam Alex Turner hangját.
  - Gyere, menjünk táncolni - húztam fel Harryt.
Dőlöngélve elindultunk a terem közepére.
Egyszer csak  valaki hátulról meglökött, és egyenesen Göndör karjaiba zuhantam. Mindketten felnevettünk, és egy hajszálnyira egymástól kezdtünk el táncolni.
  - "Well, are you mine? Are you mine tomorrow? Are you mine? Or just mine tonight? Are you mine? Are you mine? Mine?" - kezdte suttogva énekelni a fülembe göndör hajú, zöld szemű táncpartnerem a refrént. Elnevettem magamat és apró puszit hintettem fülcimpájára.
  - "I just wanna hear you say you got me baby, Are you mine?" - éneklem én is neki.
Homlokunkat egymásnak döntjük. Számon érzem forró levegővételeit. Karjait csípőmre helyezi, s olyan közel húz magához, hogy egy hajszál nem férne el köztünk. Ajkaink közelednek. Igazából nem is tudom hogy ő csókolt e meg engem, vagy én őt, de ez ebben a pillanatban nem számított.

***

Kínzón hasított fejembe a fájás. Felültem. Körülnéztem. Egy teljes ismeretlen szoba. Hogy kerültem ide? Hol vagyok?
Aztán magam mellé pillantottam, és megláttam a békésen szundító Göndört.
Várjunk, mi?  Ez..
Ugye nem.. Csak egyféleképpen bizonyosodhatom meg. Felhúztam a takarót, hogy megnézzem hogy van e rajtam ruha.. De.. nem volt..
ÚRISTEN, MIT MŰVELHETTÜNK?

Fifth chapter

    Titok.;) Megkaptad a meglepetést?Hxx

Matt nagyban magyarázott nekem, de én ebből csak foszlányokat hallottam meg. Agyam csak kattog. Mit akarhat tőlem? Honnan tudja a számom? 
Mellesleg.. Milyen meglepetés?
Már előre félek.. Nem! Nekem nem kell semmilyen meglepetés Tőle!
  - Hé! Figyelsz te rám?
  - Persze.. öhm, mit is mondtál? - kérdezem zavartan.
  - Van két jegyem a holnapi londoni Arctic Monkeys koncertre!
Mintha szíven ütöttek volna - úgy jutott el a tudatomig. A kedvenc bandám! Már nem is tudom mióta..
Eddig még sosem tudtam elmenni egy koncertre sem, még ha meg is volt rá a lehetőség.
  - Úristen! Te viccelsz?! Még szép hogy elmegyek!
  - Nem kérdeztem hogy  jössz-e.
  - Még szerencse hogy elhoztam a bandás pólóimat! - nem reagáltam előző kijelentésére, mert tudtam hogy csak viccelődik. - Hányra kell menni? Hánykor indulunk? Hogy megyünk? - záporként zúdítottam rá kérdéseimet, akárcsak egy négy éves kisgyerek, mint akivel most közölték hogy elmehet Disney Landbe.
  - Hétre legyél készen. Na megyek, mert fáradt vagyok, aludj te is! Jó éjt húgi! - nyomott egy puszit a homlokomra, majd átsétált a szemben lévő szobába.


Megint egyedül alszom. Még sosem volt olyan, hogy Sam éjszakánként itt lett volna. Sőt, soha sincs itt.  Szinte egyedül "élek" ebben a szobában.
Szemhéjaim kezdtek nehezedni, mikor megrezzent a telefonom.

    Mi van, már el is felejtettél?Hxx

Hát persze! Gondolhattam volna! Ki más keresne 23 órakor...

    Hidd el, vannak fontosabb dolgaim is.Bx

Elküldtem az üzenetet. Nem is tudom mit érzek.. Legszívesebben már aludnék, de a tudatalattim izgatott. Miket beszélek! 

    Hmm.. Mint például? Lemerném fogadni hogy megint egyedül vagy. Hxx

Milyen igaza van! De akkor is! Engem hagyjon békén!  

    Te meg a bátyámmal.Bx

    Meg egyébként is.. mi közöd hozzá?Bx
 
   Ajjajj, Brook. Hidd el, nem olyan jó Matt horkolását hallgatni.Hx

Kissé felkuncogtam. Még jó hogy tudom!

     Jól hallom hogy nevetsz?Hx

    Ilyen hangos vagyok?Bx

    Unatkozok.Hx

    Akkor aludj.Bx

   Van jobb ötletem is.;) Átmehetek hozzád?Hx

   Mondom ALUDJ! Szia. Bx

Ahogy elküldtem az üzenetet kopogtattak. Ezt nem hiszem el!
  - Bejöhetek? - az ajtófélfának támaszkodott. Egy melegítőnadrág volt rajta, V-vonala kilátszódott. Arcára emeltem szemeimet. Haja kócos volt. Beharaptam alsó ajkaimat. Tekintetünk találkozott. Közelebb akart lépni, de rácsuktam az ajtót.
Ez meg mi volt? Hátamat nekidöntöttem az ajtónak, majd lecsúszta, a földre.

**

Reggel arra ébredtem hogy a nyár már-már utolsó napsugarai világítanak arcomba.
Megdörzsöltem szemeimet, majd felültem. Rutinosan megnéztem a telefonomon az időt.
12.23
Így elaludtam volna? Végül is, nincs hová sietnem.
Péntek van. A tanítás jövőhéten kezdődik.
Kopogtattak.
Felvettem mamuszom, és ajtót nyitottam.
  - Jó reggelt, álomszuszék.
A Göndör az!
  - Mit akarsz?
  - Köszönöm, a kedves fogadtatást. Látom még fel sem öltöztél.
Kínosan érzem magam, ahogy rám néz.
  - Akár itt is átöltözhetnél, nincs ellenemre - kacsint rám. Megforgatom a szemeimet.
  - Mit akarsz? - ismétlem meg kérdésem, mivel még mindig nem válaszolt.
  - Gondoltam elmehetnénk enni valamit - vakargatja meg tarkóját.
  - Miből gondoltad hogy én elmegyek veled? - kérdezem összeszűkített szemekkel.
  - Ugyan, Brook, a gyomrod nem erről árulkodik.
Megkordult a hasam.
Ugh!
Göndör Sam ágyán ült, én pedig megcsináltam a sajátomat. Félredöntött fejjel nézett. Nem foglalkoztam vele.
Megfordultam, és szedtem magamnak ruhát. Igazából nem is figyeltem miket vettem elő.
Megfogtam a neszeszeremet majd átsétáltam a fürdőszobába. Az ajtót magamra zártam.
Gyorsan letusoltam, majd átöltöztem. Szememet vékonyan kihúztam egy tussal, és spiráloztam. A hajamat kiengedve hagytam.
Amint beléptem a szobába Göndör végignézett rajtam majd kacsintott, én pedig a szememet forgattam.
  - Mehetünk? - kérdezte.
  - Persze - mondtam, majd megragadtam a táskámat, amiben néhány fontos dolog volt, plusz még beletettem a telefonomat.

Sziasztok!
Ez kicsit hosszabb rész lett, remélem tetszeni fog! Kommentben írjátok meg!
Mx

Fourth chapter

  -Hát te mi.. - kezdtem kómásan, de megzavart hátam mögött megcsörrenő telefonom.
Hátrapillantottam a készülékemre, de annak képernyője sötét volt, de az Arctic Monkeys szám még mindig ment. Tekintetemet jobban körülvezettem a nagynak nem nevezhető, két ágyas szobán, majd pillantásom megakadt egy fekete mobilon. Az csörgött.
  -Azért jöttem.. - mondta, mikor észrevette hogy a telefont figyelem.
  -Jah, öhm, gyere be nyugodtan.. - mondtam, majd lesütöttem szememet. Eközben a  készülék még mindig csörgött. A kijelzőjén egy hosszú, szőke hajú lány vigyorgott. Biztos a barátnője. - Te ismered az Arctic Monkeyst? - kérdezem meglepetten.
  -Nem, egy teljesen ismeretlen banda a csengőhangom - néz rám úgy, mintha azt kérdeztem volna tőle, hogy holnap elmegyünk e az Űrbe, hangja gúnyos. Kínosan félre pillantok.
  -Nekem is ez a csengőhangom.
  -Valahogy feltűnt.
Szórakozik rajtam. Kifejezetten szórakozik.
  -Legalább ebben jó ízlésed van.. - mondja sokat sejtően.
  -Mi az hogy "legalább ebben"?! - fakadok ki. Bunkó!
Közelebb lép hozzám. Egyre közelebb. Én hátrálok. Hátrálok, és hátrálók, mígnem hátam nekiütközik a falnak.
Göndör hirtelen a falhoz szorít, megragadja kezeimet és összekulcsolja őket a fejem fölött. Szívem vadul kalapál. Zöld tekintetével perzsel. Olyan közel hajol hozzám hogy érzem a leheletét.
  -Neked barátnőd van - szólaltam meg hirtelen. Hangom igen vékonyan csengett, amin még én is meglepődtem, mert durván akartam rászólni.
Elnevette magát, ami miatt sikerült kiszabadulnom fogása alól.
  -Köszi, hogy szóltál - feleli szórakozottan.
Sarkon fordul, és kilép a szobámból.
Úgy gyűlölöm! Arcom felforrósodott a dühtől, amit iránta érzek. Tiszteletlen, arrogáns, rámenős, beképzelt, nagypofájú, bunkó seggfej!
És még a nevét sem tudom.
Átsétáltam a fürdőszobánkba, hogy hideg vízzel nyugtassam forró arcomat.
Ahogy beléptem a szobába, az első dolog mit meghallottam a telefonom csipogása. Kezembe fogtam, majd leültem az ágyamra.
Egy SMS.

  Jó illatod van. Milyen parfümöt használsz, Brook?Hxx

 Ezt csakis egy ember küldhette. Göndör.
Mellesleg.. Mi az hogy "Brook"?!
Valami hülye becenév? Még soha senki nem nevezett így. És mi jogon becézget Ő engem?

  Honnan tudod a számomat?Bx

Idegeskedve vártam a válaszára.
5 perc.
10 perc
15 perc.
20 perc.
Még mindig nem válaszol! Megörjít! Igen! Kifejezetten ezt akarja! Hát sikerült is neki!


***


Egész nap nem csináltam semmit, csak unatkoztam, fetrengtem, unatkoztam, olvastam, unatkoztam, filmet néztem a laptopon, ja, és persze unatkoztam. Samnek még a hírét sem hallottam egész nap.
Hirtelen nyitódott az ajtó, és szobatársam vörösesszőkés haját pillantottam meg. Emlegetett szamár.
  -Hellóó! - köszön izgatottan. Ez a lány mindig fel van dobva. - Ma megyünk bulizni! - megint tapsikol.
Viszont az én fejemből teljesen kiment a buli, és a legutolsó dolog amire vágyom egy csapat szexuálisan túlfűtött részeges barom, akik valami kis helyen nyomorognak és tánchoz hasonló dolgot próbálnak kierőltetni magukból.
  -Bocsi Sam, de ehhez most nincs kedvem. Nem érzem magamat valami jól - csalódottságot színlelek. Nagyon remélem hogy nem veszi észre.
  -Ajj.. Pedig azt hittem jobban megismerhetjük egymást - ajkai lefelé görbülnek - Mindegy, majd máskor! Gyógyulj meg! Majd jövök! - ölel át, majd kimegy az ajtón.
Hát, ez gyors volt..

Alig ment el szobatársam, máris belép az ajtón a bátyám.
  -Mi van Matty, eddig tartott a hidrogénszőke? - kérdezem nevetve.
  -Ugyan, ez még rekord volt! - villantja rám mosolyát - Na és mizu?
  -Hmm - köszörülöm meg a torkomat. Most mit mondjak neki? Hogy az őrült szobatársa megakart erőszakolni?! Na jó, ez kicsit túlzás.. De majdnem! - Hát semmi. És veled? Szedtél azóta össze valakit?
  -Jajj, csak 5 órája mentem el tőle! Azért nem vagyok én ilyen nőcsábász!
  -Ááá, nem - gúnyolódom, amikor megrezzen a telefonom. Egy üzenet.

Sziasztok!
Igen, jól látjátok, elkészült az új rész. Ez kicsit hosszabb lett mint az előzők.
De mindenek előtt.. Nagy-nagyon-nagyon szeretném megköszöni a több mint 7000 megtekintést,  a 27 rendszeres olvasót és a 22 tagot a facebook csoportban! Elképesztően jól esik, és nem tudom elhinni hogy ennyire tetszik Nektek ez a blog! 
Remélem ez a rész is tetszett, hagyjatok véleményt kommentben! Mx

Third chapter

  -A bátyád azt mondta csak holnap ér haza - tért ki kérdésem elől.
  -Már megint milyen kis ribizlit szedett össze.. - sóhajtottam, s megforgattam szemeimet.
Nem válaszolt. Csak néztem. Ő is nézett. Tekintete ismét érzelemmentes volt. Mit rejtegethet? Vagy csak egyszerűen tényleg nem érez semmit? Vagy ennyire un? De akkor azt letudnám olvasni róla..
  -Jobb már a lábad? - törte meg a csendet, ami nem nevezhető kínosnak, de kellemesnek sem..
  -Persze, de már el is felejtettem, igazából.
Hümmögött egyet.
További néma csend.
  -Olyan csendes és nyugodt vagy amikor alszol.. - mosolyodott el halványan.
  -Miért, általában zajongok, tombolok és verekszem? - nevettem el magamat.
  -Szia Brooklyn! - lépett be a szobába Sam.  - Mi van Styles, rögtön rávetett magadat a csajra? - nézett gúnyosan a Göndörre.
  -Chhh - morgott, majd kiviharzott szobánkból.
  -Te ismered? - kérdeztem meglepetten.
  -Hagyjuk - legyintett "nem törődöm" stílusban - És mond, nincs kedved eljönni holnap velem egy buliba?
  -Milyen buliba?
  -Nos, egy ilyen diákszövetségi buli.. Tudod, csak a szokásos...
Aha.. "Szokásos".. Kár, hogy én nem szoktam bulikba járni..
  -Elmegyek, amúgy sem lenne mit csinálnom..
   -Juj, szupi! -tapsikolt mint egy kisgyerek, majd átölelt.


**

Összeszedtem minden cuccomat, majd elmentem fürdeni.
Jó érzés, ahogyan a forró víz átjárja testemet, nyugtató.
10 perc elteltével kiléptem a zuhanyzókabinból, majd testemet jó alaposan áttöröltem. Felkapkodtam azokat a ruhadarabokat  amiket kikészítettem pizsamának.
Egész korán feküdtem le, mert fáradt voltam.

**

Kopogtatásra ébredtem.
  -Sam.... - nyöszörögtem, ezzel arra utalva, hogy nyissa ki ő. Újabb kopogtatás. Ekkor döbbentem rá, hogy nincs itthon. Remek!
Kinyitottam, majd megdörgöltem szememet, majd felültem, belebújtam nyitott cipőmbe, és kinyitottam az ajtót.

Ez ismételten egy rövidebb, semmilyen rész lett, de idő kell, mire teljesen kitudom bontani a történetet. Azért remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket, kommentben írjátok meg véleményeteket! Mx