Second chapter

  "Meglepő" módon testvéremet most is megfigyelték a csajok. És, mint általában az lenni is szokott, ő nyugodtan flörtölgetett velük, miközben én, ott szenvedtem a kínzó melegben, egy idegennel, akit most látok életemben először, és úgy néz rám (már amikor hajlandó rám emelni tekintetét) mint akit nyomban lemészárol. Hát oké, kösz Matty.
  -Hé - hallom meg hirtelen, nagy duzzogásaim közepette bunkóka hangját. Felé fordítom tekintetem, majd a következő amire feleszmélek, hogy intim kapcsolatba léptem a járdával, és egy nyilalló fájdalom a bal bokámba.
  -Elnézést, bocsánat, én... én.. -hallottam dadogást magam mellől (a földről) mire egy nagy kéz megpróbált felsegíteni.
Hát.. nem úgy sült el mint ahogy azt tervezte.. visszaestem a földre, ugyanis még jobban fájt a lábam. Remek!
Mellettem a földről feltápászkodott egy alacsony, szőke hajú fiú, meleg barna, aggódó szempárral.
  -Bocsánat, nem direkt volt!
  -Ugyan, semmi baj - mosolyogtam rá kedvesen.
  -Dehogy nem baj! Most hogy viszlek haza? - morgott mellettünk az idegen. Most jobban fel tudtam mérni. Göndör, dús és gesztenyebarna haja össze-vissza állt. Gödröcskéi voltak. Kíváncsi vagyok, hogy milyen, ha mosolyog. Pirosos rózsaszínes színben pompáztak telt ajkai. Magas, szálkás alkatával magasodott felém. Egy fekete, csőnadrágot viselt, egy szürke pólóval. Szemébe néztem. Teljesen érzelemmentes volt. Semmit nem lehetett kiolvasni belőle ; idegesség, aggodalom, harag.. Semmi.. Rám nézett. Valószínűleg túl sokáig bámultam.  -Ugyanis drága bátyád lelépett egy szőke csajjal - teljesen normális hangnemben mondta.
  -S-segítek! - dadogta a másik idegen, aztán átkarolta a derekam, és menyasszonyfogásban vitt tovább.
Zavartan rá mosolyogtam, mivel nem tudtam mivel nyugtázni tettét.. Vagyis, igen, mivel nekem jött, és valószínűleg kiment miatta a bokám, de akkor sem kellett volna így megragadnia.
  -Daniel Harris vagyok.
  -Én Brooklyn Hayes.
  -Én meg nem hagyom hogy ezt csináld - vágott közbe idegesen a Göndör, aztán kikapott a kezéből, majd sietős léptekkel ment a másik irányba. Szegény srác csak bámult mögöttünk.






Mentünk - azaz ő ment, én "utaztam" karjai között - már egy ideje. Persze szótlanul.
  -Tudod egyáltalán hogy merre megyünk? - kérdeztem, mivel olyan utakon mentünk, ahol még életemben nem voltam ;  ezt elnézve, ő sem.
  -Persze!



**

Az ágyamban ébredtem.
Gyorsan felültem és körülnéztem. Sam ágyán a Göndört véltem felfedezni, ahogy engem bámul.
  -Te mit keresel itt?

Először is..
Nagyon örülök a blogomon a negatív kritikának, ami igazából, egy névtelenül nyomott "nem tetszik".
Ilyenkor arra szeretnélek titeket kérni, hogy kommentben írjátok meg, hogy mi nem tetszik, mert akkor tudnék rajta változtatni..
Ez a rész kissé rövid, és gyér lett, de remélem azért tetszett! Mx