Ninth chapter / part one

   *Harry Styles szemszöge

Igen, tudom, eléggé szemét vagyok ezzel a lánnyal, és apró bűntudatom van hogy játszadozom is vele, de egyszerűen ellenállhatatlan, egyszerűen megőrjít! Főleg hogy most itt fekszik fölöttem, magatehetetlenül, s testünket néhány vékony réteg ruha választja el.. Megőrülök ha nem lehet az enyém!
  - H-Har.. - kezdte remegő hangon, de én csak elcsendesítettem. Szinte már tapintható volt hogy vibrált a köztünk lévő forró levegő. Ajkaimat minden másodperccel közelebb vittem az Övéihez.. Ekkor hirtelen szemem előtt egyre növő fekete foltok jelentek meg. A fülem hangos sípolásba kezdett, s úgy éreztem az ágy is elkezdett forogni, egyre gyorsabban.. Aztán sötétség.. Jaj, ne!


   *Brooklyn Hayes szemszöge

Nem tudtam mit csináljak, csak feküdtem rajta mint egy darab fa, s remegtem, Ő meg csak nézett a szemembe zöld íriszeivel, amik most sötétebben csillogtak mint általában.
  -  H-Har.. - kezdtem el nevét kántálni meglepően vékony hangon, de még jó hogy közben elhallgattatott, mert fogalmam sincs mit mondtam volna ezután.. Mutató ujját ajkaimra helyezte, s egy pisszegést hallatott magából. Élénk piros szájával közeledett felém, s én nem tudtam ellentmondani.
Egyre szűnt köztünk a távolság, s eközben folyton bámult a szemeimbe, majd hirtelen úgy kitágult a pupillája, hogy a körötte lévő zöld részből fél milliméter sem látszódott. Arca elsápadt, s elgyengülten görnyedt össze alattam.
Te jó ég! Elájult! Most mi a jó büdös francot csináljak?
  - Harry! Harry! Harry, gyerünk! - felültem rajta, elkezdtem rázogatni, s artikulátlanul üvöltöztem nevét, s éreztem ahogy pulzusom felszökik az egekbe. - Kérlek szépen ne csináld ezt! - ezt már halkabban mondtam, miközben fejemet vállhajlatába döntöttem, s éreztem ahogy kicsúszik egy könnycsepp.. Aztán egyre több és több..
Hogy miért sírtam? Ezt akkor még magam sem tudtam...
  - Hé - hallottam egy gyenge, reszelősen rekedt hangot, majd alulról átölelt. - Nincs semmi baj.. Jól vagyok..
Felemelkedtem, majd ránéztem. Arcára néhány árnyalattal emberibb szín szökött, s pupillája mérete is visszazsugorodott a régire. Ajkain egy halvány, kissé hamiskás, mégis igaz mosoly ült.
  - Ígérd meg hogy többé nem csinálsz ilyet! - mondtam elhaló hangon, miközben csak zokogtam karjai közt. Éreztem hogy izmai megfeszülnek miután meghallotta ezt a pár szót.
  - Megpróbál.. khm, megígérem.. - zavartan válaszolt, mégis magabiztosan. - Amúgy még mindig tetszik a látvány - kacsintott. Ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig egy fehérneműben fekszem rajta.