2015. január 2., péntek

Eighth chapter

Rövid, remegő ujjaim közt szorongattam, gyűrögettem a papírdarabkát. Hosszú lesz még ez az óra..
Miközben a tanárnő beszélt, tekintetemet oldalra, a fehér, néhol már kopott falra vezettem. Ráférne egy kis javítás erre a teremre. Ahogy továbbhaladtak szemeim a hosszú részen megpillantottam egy nagy, modern faliórát, ami valljuk be, kicsit sem illett a régimódi helyiséghez. Egyébként nem mindegyik osztály volt ilyen, sőt a legtöbbet nemrég újították fel.
Tekintetem tovább haladt, majd megakadt egy csodálatos zöld szempárban, amely különlegesen csillogott. Csodaszép íriszei vannak, talán senkinek sincs ilyen.
S így, miközben egymással néztünk farkasszemet, kicsit elgondolkodtam.. Milyen vicces is a sors iróniája.. Bárkit, tényleg bárkit húzhattam volna több mint tizenakárhány ember közül, még is Ő az.. Ő, kivel kapcsolatom olyan különösen alakul, de úgy látszik még koránt sem ér véget..
Tekintetem lejjebb vezettem, s minden területet jól megfigyeltem arcán, majd megláttam a halvány, félmosolyra húzott, pirosos rózsaszín ajkait.
És ekkor kicsengettek. Fel sem tűnt milyen gyorsan telt el az óra..
Odasétáltam a helyemhez, összeszedtem cuccaimat majd egyedül indultam.. volna ki a teremből, de valaki megragadta kezemet, és maga felé fordított. Harry.
  - Szia - vicsorgott.
  - Elengednél? - a kelleténél kicsit nyersebben kérdeztem.
  - Nem. Holnaptól úgyis össze leszünk kötve - kacsintott. Erre egy szemforgatással reagáltam, majd egy váratlan pillanatban kitéptem kezemet az Övé közül.
  - Ezért kell az addigi legtöbb időt külön töltenünk - mondtam miközben megfordultam és sietős léptekkel mentem tovább.
Pár másodpercre azt hittem hogy megszabadultam tőle, de kár volt erre gondolnom, mivel futást hallottam mögöllem, majd egy ziláló Göndört pillantottam meg magam mellett.
  - Egykönnyen nem válsz meg tőlem.
  - Akkor, talán elmondanád, hogy hol voltál az elmúlt két hónapban? - emeltem meg hangom, majd felé fordultam.
  - Ezt.. te ne.. Mindegy - már Ő is idegesen szólalt meg. Ezután csendben, magunkban szidva a másikat (legalábbis én biztosan) sétáltunk tovább.

***


Péntek este van, 22 óra elmúlt, és én megint semmit sem csináltam. Végül is úgy nehéz, ha nincs kivel..
Éppen zuhanyozni készültem, mikor magam mellől rezgést éreztem. Egy üzenet.

    Mit csinálsz? Hxx

Megint kezdi. Muszáj visszaírnom?


    Semmi közöd hozzá.Bx

   Jajj, Brook. Úgy látszik, a történelem megint ismétli magát.Hxx

Gondolom ezzel a legutóbbi ilyesfajta beszélgetésünkre akart utalni.


   Ne becézz így.Bx

Csak ültem a sötét szobában, a telefonom fényes kijelzőjét bámulva. Néztem ahogy telnek a percek.. Vajon most anya mit csinál? Hetente egyszer-kétszer felhív.. 
Kopogtatás zaja szakított ki gondolatmenetemből. Gondolkodnom sem kell hogy ki az..
  - Mit akarsz? - kérdeztem enyhe éllel hangomban, miközben nyitottam az ajtót. És tényleg.. A történelem megismétli önmagát. Ugyanúgy állt, azt ajtómnak támaszkodva, egy szál melegítőnadrágban mint hónapokkal ezelőtt. Haja is úgy állt össze-vissza, csak kicsit hosszabban. Most nagyobb lehetőségem volt jobban megtanulmányozni testét, mivel a folyosó végéről gyér fényforrás világított hozzánk. Hasán kockák ékeskedtek, jó néhány tetkóval megspékelve. Felsőteste közepén egy hatalmas pillangó húzódott - ezen picit elmosolyodtam magamban. Egyáltalán nem megy az imidzséhez - fölötte a jobb, s bal mellkasán egy-egy madár volt. V-vonalán valami növény szerű volt, amit megint csak nem tudtam hová tenni. Még jó pár apróbb tetoválás borította testét.
  - Tudom hogy jó a kilátás, de kicsit figyelhetnél rám is.. Vagy is úgy rám, hogy a mondandómra - szakított ki 'megfigyelésemből'. Arcán önelégült mosoly húzódott, ami csodálatosan kiemelte kisfiús, mégis szexi gödröcskéit. Zavartan kaptam el tekintetem.- Beengednél?
  - Nem szívesen.
  - Oké, köszi - vigyorgott idiótán, majd nemes egyszerűséggel megfogott és arrébb tolt a bejárattól, majd lehuppant az ágyamra, elfeküdt, s két kezével támasztotta meg fejét tarkója alatt.
  - Látom otthonosan érzed magadat - állam a földet súrolta cselekedetei láttán. Egy dorombolásféle hangot hallatott.
  - Tudod, Brook nagyon kényelmes az ágyad. A későbbiekben is szívesen használatba venném - kajánul elvigyorodott, és kacsintott egyet. Nagyon idiótán néz ki! Rohadtul húzza az agyam.
Hirtelen felindulásból megfogtam magam, és átsétáltam a fürdőszobába. A csap fölé hajolva a hideg vízzel átmostam az idegességtől pirosló arcomat.
Úgyis fürdeni akartam, és ezt is fogom tenni. Nem érdekel, hogy egy perverz állattól lesz egy ajtónyira elzárva meztelen testem, hiszen erre vannak a zárak.. Aha, majdnem.
Ahogy azt ajtóhoz sétáltam, és kulcsra akartam zárni, valami igencsak felhívta figyelmemet. Nincs kulcs. Most mi a fenét kezdjek?
  - Khmkhm - résnyire nyitottam az ajtót, s megköszörültem torkomat, de ahogy rávezettem tekintetemet rájöttem hogy felesleges. Ugyanúgy feküdt mint ahogyan hagytam, annyi különbséggel hogy szemei csukva voltak. Kissé megkönnyebbültem, viszont, az nem oké hogy az én ágyamban aludt el! Mindegy, ez legyen most a legnagyobb problémám.
Halkan vissza zártam az ajtót, nehogy felébresszem. Levetkőztem, szennyes ruhámat egy ennek fenntartott kosárba helyeztem, s beálltam a zuhany alá. Megengedtem a forró vizet, s élveztem, ahogyan ez azt az érzetet kelti, hogy minden stresszet s problémát lemos rólam. Kókusz illatú tusfürdőmmel bekentem bőrömet, majd leöblítettem, és véget is vetettem ennek, a körülbelül  tíz perc nyugodtságnak. A kabinból kilépve jól áttörültem testemet, s a fehérneműs fiókba nyúltam, s vettem elő a ma esti darabokat. Gyorsan magamra kapkodtam, majd nyúltam a pizsa... NA NE! NE! NE NE NE! Mintha jeges vízzel öntöttek volna le, úgy jutott el az agyamig ; nyugodtan kereshettem, ugyanis kint hagytam..   Az ágyamon! 
Most mit csináljak? Hogyan jussak ki érte? Vagy.. Akár tölthetem is a fürdőszobában az éjszakámat.  Miket beszélek?! Hiszen alszik!  Valószínűleg úgy sem ébredne fel jelenlétemre.
Minden bátorságomat összegyűjtve nyitottam ki szépen, lassan az ajtót, s sétáltam az ágyig, ahol éppen a Göndör aludta az igazak álmát.
Nos, ha azt hittem ez eddig nehéz feladat volt, akkor most jön a java, hiszen a pizsamám nem máshol volt, mint Harry és a fal közé begyűrődve, azaz át kell másznom rajta, hogy megszerezzem.
Először óvatosan rátérdeltem az ágy szélére, majd onnan áthajoltam törzse felett, közben arcát fürkésztem, hogy hogy ha elkezdene ébredezni észrevegyem. Hirtelen megtapintottam az egyik ruhadarabot. Sikerült!  Megúsztam!
Megkönnyebbülten felsóhajtottam, mikor azt vettem észre hogy szája sarkán egy mosoly jelenik meg.  Szívem abbamaradt dobogni, s még az ereimben is megfagyott a vér. Nekem végem!
S ekkor kinyitotta smaragdzöld íriszeit, s egy mozdulattal magára rántott.
  - Tényleg elhitted hogy aludtam? - búgta fülembe, s forró lehelete égetett.

Sziasztok! Boldog újévet minden drága olvasómnak! Remélem a 2015-ös évetek boldogságban és sikerekben lesz gazdag!
Remélem ez a rész is elnyerte tetszéseteket, igaz a 'szembekötözős játékra' még várni kell egy cseppet, de remélem ezzel is kielégítettem vágyaitokat! 



2 megjegyzés: